Én most arra gondolok,
hogy pár csemetét veszek.
Bár lehet, hogy csak szeszek
zavarták meg a fejem.
Nem találom a helyem
sehol sem a Nap alatt.
Hitemből már nem maradt
mostanra már semmi se,
s nem segít sem szentmise,
sem erős önáltatás.
Nem jön a feloldozás.
Mert bűnös az életem
(nem bűntelen senki sem),
az áldozat én vagyok,
mert a szívem nem ragyog,
mint ahogyan kellene.
A lemondás szelleme
lengi át az életem.
Mert nincs benne szerelem.
Talán, ha fát ültetek,
azzal gazdagabb leszek.
Ha tavaszra kifagyott,
is megtudom, ki vagyok,
és, hogy mivé is leszek.
Nem tartanak meg szeszek,
sem pedig a verssorok,
szélfútta papír lomok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.