Mint aki harcolt, ébredsz fáradtan,
de a jelen gyorsan összeáll.
"Mi vár rám, mi, amit feladtam,
mert nem jön vissza úgysem soha már?"
Talpaddal a padlón, hajnal hűvösében.
Eső veri kintről az ablakredőnyt.
Valamit elértél? Ez nem túl nagy érdem.
S miért szeded nehezen a levegőt?
Alszik még a család. Odakint egy motor
indul. Berreg. Kezdődik a nap.
Csak remél az ember, tervez. Milyen botor!
Napról-napra él, majd a fűbe harap.
Elmennek az évek. Ha tükörbe nézel,
más néz vissza rád. Hát ez vagyok én?
Egyre több epével, és kevesebb mézzel.
Döntöttél. Haraggal? Szívvel? Nehezen? Könnyedén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.