Valami démon rángat belsőmnél megfogva.
Érzem, olykor kifordulok,
nincs energiám finomságokra;
olyan vagyok, mint egy őstulok.
Néha reám mered a sötétből az éjjel:
zöldes gyíkszeme irizál,
nem űzöm el imával, vagy kéjjel;
és folyvást zajlik a fesztivál.
Valami láthatatlan erő folyton kerget
végig e ködös létemen.
Kiszív belőlem erőt és verset,
sehol nincs előle védelem.
Ráolvasással próbálom űzni a rémet,
legyen nappalom, éjjelem.
Néha melléfogok. Az ember téved.
És másnak mondja, hogy élj velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.