Hártyás szárnyú légy les
agyam két fele közt.
Zizegése fémes.
Fülembe költözött.
El most még fal zárja:
a csillámló a tudat,
hogy meg ne találja
agyamba az utat.
Tudat alatt zizeg,
bent bontogat engem,
belülről törni meg
fegyelmezett rendem.
Lábait dörzsöli
kiárasztva ködét,
hogy fényemet öli
a fertelmes sötét.
Vékonyodik falam,
csökken a védelem.
Sáncom szorgalmasan
versekkel bélelem.
Ha kitörne, végleg
borítana sötét,
potrohából méreg
fonná rám függönyét.
Nincs védelmem tőle,
csakis a tudatom.
Ha támadna őre,
ígérem, tudatom.
Harcomat folytatom:
építem a falat,
míg ép a tudatom,
azon át nem halad.
De tudom, ellene
nincsen más védelem,
erő, hogy kellene:
csakis a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.