most oly levéltelen, kopár, halott.
Már egyre hosszabbak az éjszakák;
tegnap hajnal-tájt erősen fagyott.
A fák alatt a füvön már zörög a száradó avar;
szél fújja szét,
és reggelente homályos ködök fedik
a sápadt Napnak melegét.
A napkorong hevítene,
talán a lángsugár,
ha bent parázslana a szívben,
másik szívnek oldalán;
a nappal éjbe így nem omlana,
s ha lenne mit, s kinek, s elmondanám,
az esti szél se rám sikoltana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.