Egyre inkább fáraszt az élet,
s, hogy ne éljek, nem tehetem.
Soha nem volt, és attól félek,
nem is jön már a nagy szerelem.
Jól tudom, hogy van pár érdek,
amely ma még itt marasztal,
de lassan új útra térek:
vár a kiterítő asztal.
Miért nem jó nekem az élet,
nem tudom, bár fejem töröm.
Ami egyáltalán nem értek,
miért ilyen kevés az öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.