Zakatit

Hiányoltad egy újabb versemet.
Én mondom Neked, ne tedd!
Én most majd megint úgyis csak ugyanarról írok,
ezzel veszem el minden jó kedvedet.

Hogy: "Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!"?
"De fiam: te magad választottad ezt."
"Mást vártam, mint amit kaptam!"
"Ezt előre is írásba adhattam volna neked."

"De, mégis, miért nem írsz vidámabb verseket?"
"Hát, mert nem érzem túl vidáman magam.
A borosüvegből a pohárba is csak azt töltheted,
ami az üvegben benne van."

A hordót kellett volna jó borral megtölteni,
ha a pohárból bort inni jót akarsz:
ecetes hordóból bort meríteni
nem kocsmárosra: egy Megváltóra váró feladat.

Káromolhatnám Istent is, persze,
hogy nem küldött megváltót nekem.
A romlott borsót is hiába okádom a falra,
úgyis én meszelem le majd keserűségemet.

Az Öreg nem lehet oka semminek,
része ő is - ha van - a Törvényeknek:
hiába is teremtette belénk a Létet,
azt adhatott talán, de nem szabhatta meg végzeted.

Minden éremnek van másik oldala is, persze,
sőt, néhanap az élén is gurul,
de, ha fél szemedre vakon pislogsz rá csak,
mindíg ugyanaz az oldal, ami rád borul.

Most tipikusan olyan szöveget írtam,
aminek sora nem ér ki falig.
Lehet, hogy rímben és ritmusban is van híja,
és lehet, hogy értelem is alig

akad benne: tudom, zavaros lett ez a szöveg,
De csak annyira, mint én magam vagyok:
Hiába is állna előttem félig üresen az üveg,
Ha színjózanon is csak ilyen hülyeségeket írogatok.

Örökség

Nem az a baj, ha az élet nem úgy alakult, ahogy eredetileg szerettük volna,
hanem, ha nem olyan emberekké lettünk, amilyenné lenni vágytunk.

A feltétel mind adott,
és te mégis elbaszod?
Akkor bizony csakis
magadat okolhatod.

Örökségem elherdáltam.
Csak magam vagyok
felelős, amivé lettem;
mást nem okolhatok.

Lélekszakadva

Hová rohanok, lélekszakadva mindig,
Hisz nem vár rám senki, soha?
Három napot, ha élek egy évben,
Az már valóban maga a csoda.

Mókuskerék ez az egész élet:
Rohanhatsz benne, míg beleszakadsz;
Ha igyekszel, és még gyorsabban éled,
Akkor is csak egy helyben maradsz.

Kevés az, ami a szívnek fontos:
Rokonok, barátok szerelem.
A többi csak növeli mind a gondot,
Megélhetnénk nélküle is, kényelmesen.

Le kellene lassítani végre!
Megfogni az elfolyó időt:
Fű növését hallgatni a réten,
Hanyatt fekve bámulni felhőt.

Szabó Irma

Nick Cave: Henry Lee dallamára)

Tóth Gyuri, kedvesem,
Fogd meg a kezem!
Menjünk a partra, úgy, mint rég,
Jöjj, sétálj velem!

Irma, édesem,
Tudod, hogy nem tehetem,
A harang már szól, és várnak rám,
Nékem ott a helyem.

Egy fertály órát talán,
Annyit kérek csupán,
Hogy elmondjam néked, azt, ami bánt,
Nem látsz többé azután.

A patakhoz mentek ők,
A lány vett egy nagy levegőt,
És elmondta végre, hogy csak Györgyre várt,
De már nem csak egyedül vár.

Irma, édesem!
Ami volt, nem feledem,
De indulnom kell a templomhoz már,
Ott mindenki már csak rám vár.

Ölelj meg, kedvesem,
Egy csókot még adj nekem!
Azután elválunk örökre, tán,
Az Isten legyen velem!

Magához vonta őt,
Átölelte őt,
Csókolta úgy, mint valaha rég,
Az egykori szeretőt.

A leány a köténybe nyúlt,
A legény szívébe szúrt,
A kis patak vörösen futott tovább,
Mire a fertály óra elmúlt.

Apácák

Fekete ruhás, fityulás
Kisasszonyok,
Templomba sietnek, ha a
Harang kong.

Valamit nem értek, és ez
Fura dolog:
Miért éppen feketét kell
Hordanotok?

Miért is kell nektek egy életen át
Gyászolnotok?
Isten - tudom - fiát áldozta értünk,
Ez egy dolog,

De Ti egy egész életre jegyeztétek el
Vele magatok,
És jegyesnek lenni nem olyan
Gyászos dolog.

Jegyesként vidámabb ruhákban is
Járkálhatnátok,
Attól fogadalmatokat még bőven
Megtarthatnátok.

Én ne lennék magyar?

Hogy én ne lennék magyar?
Van olyan esztelen, ki nektek hihet?
Anyám már akkor megtanította nyelvemet, amin verselek,
Mikor még meg sem születtetek.

Apám, anyám is magyar volt,
És ha nem lett volna az?
Legnagyobb költőnk apja is
Petrovics volt valaha.

Hogy én ne lennék magyar,
Mert más népek sorsa is érdekel,
És életemet nem turullal,
Meg árpád sávokkal képzeltem el?

Már akkor magyarul énekeltem,
Mikor még meg sem születtetek,
Magyar, meg román táncokat tanultam,
Mikor a bölcsődébe mentetek.

Hogy én ne lennék magyar?
Mert így talán nagyobbnak néz ki egy szelet?
Hát mégsem tanultátok meg történelmeteket?
Már megint csak megvezetnek titeket!

Hübrisz

Szeretném végre versbe szedni,
mily boldog vagyok:
éjszakáim is fényesek,
akár, ha Nap ragyog.

Ha lenn, az uccán lépkedek,
megáll a forgalom,
a boldogságnak fénye úgy
átragyog arcomon.

Van gyermekem, van munkám, és
értelmes életem:
a boldogsághoz nékem nem
hiányzik semmi sem.

Sok jó barát, ha fölkeres,
elmondja bánatát,
mind boldogan megy tőlem el,
mert gondja messze száll.

Ismernek engem mindenütt,
a nevem fenn ragyog:
a teljesítményem dicséri,
s, ez nagyszerű dolog.

Bár helyzetem nem ingyen jár:
küzdöttem én, nagyon,
kettőnk között megvallhatom:
szerencsefi vagyok.

S, ha néhanap egy-egy király,
vagy elnök fölkeres,
rövid beszélgetés után
szívük már repes,

hisz boldogan távoznak el,
mert gondjuk elmúlt már:
népükre, ím a szebb jövő,
és prosperitás vár.

Csupán csak egy nem kérte még
segítségemet,
de nap-nap után várom már
a hívó üzenetet:

Megtanítom neki, hogyan
mentsen meg Titeket,
ezzel teszem boldoggá majd
az én Istenemet.

Nincs kegyelem

Én azt hiszem, a boldogság
kegyelmi állapot:
ha nincs meg, akkor sem biztos,
hogy csak magadat okolhatod.

Van társad és van gyermeked,
jó munkád is, talán,
és mégsem érzed jól magad
oly sok-sok év után,

s, mint városszéli pusztulat,
sivár az életed,
hiába, bár, ha bűntelen,
az öröm még sincs veled.

Gondold csak újra, mit tehetsz,
míg van rá időd!
Csak kínlódhatsz, vagy elmehetsz,
másban keresni Őt?

Mert tudd, ha rád ragyogna is
az őszi napsugár,
felhőtlen nem lesz nélküle
életed többé már.

Hajnali töprengés

Évek hosszú sora óta azon töröm fejem,
Csak magam okolhatom? Én basztam el az életem?
A kérdés bennem néhanap régóta fölmerül,
A választ még ma sem tudom, a megoldás elkerül.

Aktualitást az ad most a kérdésnek megint,
Egy barát írja levelében: véleménye ez neki is.
Kétségtelen, hogy életem - úgy élem meg - pocsék,
Bár lehetne sokkal ramatyabb is, mint tanultam nemrég.

Át kellene néznem talán eddigi életem,
Hol döntöttem rosszul én, ha volt valaha ilyen.
Alapvetően egy dolgot kell megnéznem nekem:
Amikor választani kellett: egyedüllét vagy szerelem?

Túl voltam pár csalódáson akkoriban én,
És remény sem volt látható sehol a Földtekén.
Próbálkoztam itt, meg ott, szóba is álltak velem,
De hosszú évek teltek el, és került a szerelem.

És egy napon, sok év után - magam sem hittem el -
Előttem állt egy lány, akinek én voltam az, ki kell.
Ez pecsételte meg sorsomat. Innen utam egyenes:
Máig és sírig vezet? Tépődni érdemes?

Miért volt, hogy tönkre ment e kapcsolat sok év után?
A válasz számomra érthető, ha nem nézem túl bután:
Az egész dologban akkor, ott fenntartásom volt nekem,
És fenntartásokkal, bizony, nincs igaz szerelem.

Évek múltak azóta el. Éltünk jó napokat,
De mostanára, azt hiszem, csak emlékük maradt.
Mindenféle új utakra téved az agyam,
De erősen érzem, hogy tévutak, és, hogy mindez hasztalan.

Ha tovább írom versemet, nem publikálhatom,
Mert innen már nem csak rólam szólna, de róla is, nagyon.
Takarja hát sűrű homály innen a folytatást:
Én mégsem írok meg ilyen sztorit; talán majd megírja más.

De azért jó lenne tudni, hogyan tegyem rendbe az életem,
Mert tíz-húsz év megint elrepül, és nem marad Semmi sem.


Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez a vers kitehető-e, mind minőségét, mind témáját illetően. Ezért is van ide téve zártan.

Előre a kádárizmus építésének útján

2010. évi LVIII. törvény alapján a teljesítményértékeléssel kapcsolatos Ktv. előírásokat (Ktv. 34. §) a kormánytisztviselői jogviszonyban állókra alkalmazni kell. A 1132/2010. (VI. 18.) Korm. határozat 2010. június 18-i hatállyal felfüggesztette a jutalom kifizetését és a fel nem használt jutalmazási kereteket zárolta. A köztisztviselői teljesítményértékelés és jutalmazás részletes szabályait tartalmazó 301/2006. (XII. 23.) ún. TÉR kormányrendeletet a 207/2010. (VI. 30.) Korm.rendelet 10. § g) pontja 2010. június 30-i hatállyal hatályon kívül helyezte.

Ilyen már volt. Én speciel annak alapján lettem 20 éve köztisztviselő, hogy a KTV által előírt kötelezettségeket vállaltam a kiszámítható előmenetel ellenében, ami jóval alacsonyabb jövedelemet ígért akkor (1990.-ben), mint ami az üzleti életben elérhető, de a kötelezettségek teljesítése esetében biztonságot jelentett. Ezt a ktv-t azóta több ízben változtatta mindenféle kormányunk saját szája íze szerint, sokszor kifejezetten egyes, az aktuális miniszterelnöknek nem tetsző emberek eltávolításának lehetővé tétele céljából. Természetesen tudjuk - még a ktv által kötelezővé tett két szintű államigazgatási vizsga anyagából, hogy a jogszabályok norma jellegét egyes esetekre célzottan kialakítani alkotmány ellenes. Az elmúlt 20 évben alig találni olyan kormányt - beleértve a jelenlegit is - amelyik ne így módosította volna a köztisztviselők jogállásával kapcsolatos törvényt. A jelenlegi kormány még deklarálta is a törvénymódosítás célját, úgy, mint egyes - szó szerint(!) - "bebetonozott" köztisztviselők eltávolításának lehetővé tétele. A fenti két kijelentést összevetve egyértelmű tehát, hogy a törvény módosítás - mivel nem normatíva jellegű szabályozás, hanem személy(ek)re szabott megrendszabályozás  volt a célja, keményen ütközik az alkotmány szellemével. Nem meglepő ettől a kormánytól.
A jelenlegi - teljesítmény értékeléssel kapcsolatos - módosítás ismét annak a következménye, hogy a nyár elején hivataléba lépő kormánynak - szépen fogalmazva - fingja sem volt az államháztartás állapotáról, mint azt már írtam: nem is lehetett, hiszen évek óta "forradalmával" volt elfoglalva, ahelyett, hogy a parlamentáris demokrácia szabályai szerint részt vett volna a parlamenti munkában és ellátta volna a felelős ellenzék szerepét.
Ez a módosítás ismét csak azt célozza, hogy a közigazgatási dolgozók helyzetét tovább nehezítse a kormány: aki nem bírja, takarodjon, majd saját káderekkel cseréljük le "őket". Így lesz az államigazgatási vizsgában deklarált politika-mentes közigazgatási modellből bonusz-osztogató - zsákmenyszerző modell a FIDESZ kormánya alatt. Egyébként a FIDESZ szóvivői amúgy is jelezték már a választások előtt, hogy saját közigazgatási tisztviselő gárda kiképzését folytatják - nyilván az eddigieket lecserélendő. Eljött a jutalom osztogatás időszaka tehát. Ráadásul a teljesítmény értékelési rendszer (TÉR) felfüggesztése - természetszerűleg - tág TER-et nyit az egyéni javadalmazások ellenőrizhetetlen rendszere előtt - a tiszta kéz (kéz-kezet mos?) politikájának szellemében.
A 2010. évi teljesítmény kitűzéseket az államigazgatás szervezeteinél az év első hónapjaiban megtették, és a munkák időarányos részét a köztisztviselők nagy része már - természetesen - el is végezte. A jutalmak a közigazgatásban a célprémiumok fedőnevei. A kifizetések feltétele minden esetben a napi munkán felüli kitűzött - gyakran több havi  - munka elvégzése. Kifizetésük felfüggesztése így - természetszerűleg - a munkabér csökkentés mellett - mivel a közigazgatási dolgozók jövedelme a fix illetményből+a célprémiumból áll, ami fix illetményük 1/10-ét is elérheti, - nem is túl burkolt, egy oldalú jövedelem csökkentés. Mindezt azok után, hogy a FIDESZ vezérszónokai az elmúlt években - amikor egyáltalán a Parlamentben tartózkodtak - mindig az előző kormány "megszorító" politikáját ostorozták.
Tudjuk: A FIDESZ magyarság politikájával is tökéletesen egybe cseng az intézkedés mögötti elv: akinek nem tetszik, el is mehet az országból, sőt, föl is kötheti magát. Ilyen kijelentéseket már számtalanszor hallhattunk a FIDESZ erős emberétől, "köteles" Kövér úrtól. Esetleg megvárhatja, míg elárasztják a Tiszával a területet, ahol él - még ha csak szimbolikusan is, mert ahhoz legalább akkora munkát kellene elvégezni, ami már az autópálya építése során sem sikerült 4 éven át.
A köztisztviselők, - akiknek elnevezését nyilvánvalóan éppen azért kellett megváltoztatni, hogy ezzel is kifejezze elnevezésük is: nem a közösségért, hanem a FIDESZ örökös kormányáért dolgoznak - jogállását és javadalmazását egyoldalúan megváltoztató jogszabály módosítás ugyanolyan, mint amikor egy vállalat egyoldalúan megváltoztatja a vele munkaviszonyban álló, szerződött dolgozói munkaszerződését, például úgy, hogy a szerződésben rögzített mozgóbért szünteti meg, vagy felemeli a kötelező munkaidőt. Akinek nem tetszik, természetesen fel is bonthatja a szerződést.
Kíváncsi vagyok, Pártunk ("egy a tábor egy a zászló") és Kormányunk hogyan gondolja az egymillió új munkahely létrehozását, amikor 200 000 közalkalmazott elbocsátásának lebegtetésével kezdi a munkanélküliség csökkentésére tett erőfeszítéseit, és további közalkalmazotti - "kormánytisztviselői" létszámcsökkentéseket lebegtet?
Igaz viszont, hogy a megüresedő állásokba már készen áll a FIDESZ még a télen bejelentett kiképzett serege. Nyilván egyszerű kádercseréről van szó: állást párthűségért. Igazi kommunista taktika híven Orbán Viktor eddigi politikájához, amikor is jó tanítvány módján próbálja utánozni Kádár János módszereit. Előre a szocializmus építésének útján! Tisztelt Orbán elvtárs! Ne felejtse el a "t" és "j" hangokat külön kiejteni az útján szóban!

Más: Nemzetépítő Kormányunk és Pártunk egy hónapon belül kétszer fektette meg a magyar valutát idiótábbnál idiótább nyilatkozataival. Erre csak két magyarázatot tudok elképzelni: a szándékosságot, és a végtelen stupiditást. Mindenki maga döntse el, melyikkel állunk szemben, és melyik a jobb (vagy rosszabb). A mai napon már a Magyar Nemzeti Bank is kamatemelésről beszélt. Jó hír az infláció számára, hogy a kormány - a kormánytisztviselővé átminősített köztisztviselői járulékok mintegy 10%-át kitevő prémiumokkal csökkentette a bérkiáramlást. Nesze neked polgári lét!

Magyarország felelőtlen minisztere megint alátett saját honfitársai tömegének, ahogyan ezt eddig is megszokhattuk tőle.  Hogy hétfő reggel ismételten sikerült lenyomnia a "felelős" magyar kormánynak a forint árfolyamát az euróval és a svájci frankkal szemben, az nyilván kifejezetten jól jött az Orbán Viktor kormányára szavazó, zömében svájci frankban eladósodott lakáshiteles választó polgárok tömegeinek, akik nyilván alig várják, hogy a hitelintézetek ismét törlesztő részlet emeléssel honorálják a miniszterelnök úr kabinetjének töketlenkedéseit. A péntek reggeli 280 Ft-os árfolyam után  hétfőn a nyitás után már 289,55 Forinton jegyezték az eurót.

Az IMF és az EU küldöttsége a hitelcsomag felülvizsgálatának megnyugtató lezárása nélkül távozott Magyarországról.A forint árfolyamának gyengülése valószínűleg a térség egyéb devizáinak árfolyamát is negatívan fogja befolyásolni. Mindez jól illeszkedik az orbán-kormány "dögöljön a szomszéd tehene is, sőt, inkább az övé" jelmondatú térségi stratégiájába. A bökkenő csak annyi, hogy a szomszédban lévő dögkutak megfertőzik a vizet, ami amúgy is eléggé fertőzött, mivel a mi udvarunkon lévőbe gyömöszöljük a legtöbb elhullott állatot.
Matolcsy szerint a delegáció tagjai aggályaiknak adtak hangot a Magyarország - ahogy fogalmazott - "erkölcsi megújulását" elindító bankadó és a jegybankelnök fizetés csökkentése kapcsán. Szerinte ez nem a jegybank elnök személyét támadó lépés volt.

A miniszterelnök - mint az általa kézi vezérelt FIDESZ értelmiség általában - nyilván még 20 év után is képtelen felfogni, hogy nem beszélhet hülyeségeket a vakvilágba következmények nélkül. Orbán Viktor az újságírók kérdéseit Matolcsy miniszter úrhoz javasolta föltenni, mert, hogy ő ebben az illetékes - nem a felelős magyar kormány miniszterelnöke. És ez még a kevésbé rossz lehetőség.
A sorozatosan elkövetett töketlenkedések nyomán ugyanis óhatatlanul felvetődik a kérdés: kinek a kezére is játszik tulajdonképpen - a nyuszika népes rokonságán és baráti társaságán kívül a miniszterelnök úr és kabinetje?

Szerepek

Olyan darabban játszom réges-régen,
minek a végét nem is ismerem,
szerepeket alakítok benne;
története az egész életem.

Nem ismerem az Írót, ki szerezte.
A Rendezőt sem láttam még soha.
Fordulata néha teljesen idétlen:
amolyan Deus ex machina.

Amikor felgördült a függöny,
nem voltam még a színpadon,
mégis én voltam a főszerepben akkor
akire vártak már, nagyon.

Az előadás csak haladt tovább,
a szín is folyton változott,
a boldog gyermek benne felnőtt közben
és boldog jövőről álmodott.

Voltam már a darabban táncos,
szerető, férj és apa;
eljátszottam a szakembert,
a dolgozót, ki fáradtan tér haza.

Volt szerep, mit játszani utáltam,
nem is akartam játszani soha,
a szereposztás ellen mégsem tiltakoztam:
bölcs voltam vajon, vagy ostoba?

Van oly szerep, amit még sokszor
szívesen eljátszanék,
sok évnyi tapasztalat után
talán jobban is alakítanék,

de az előadás csak folyik tovább,
és mindig vár újabb szerep;
hiába bár bukás, vagy siker,
ismételni csak ritkán lehet.

Egy dolgot kéne jól az észbe vésnem:
- és ez nem mindig világos talán -
itt nem bakizhatsz túl sokat a színen:
nem lesz többé még egy előadás.

Még egy szerepet, a Rendező,
tudom, hogy szán nekem,
hogy felkészüljek rá, vajon
elég lesz-e egész életem?

Anyám

Fogóval rángattak világra, s anyám nem mondta el nekem.
Fejem fogóba szorítva: ára, hogy élhetem az életem.
Anyám még egyet kihordott, a harmadikra aztán elvetélt,
így lettem én egy öcsémmel boldog gyermek, aki burokban élt,
mert anyám még öcsémtől is óvott; a szülészorvos azt mondta neki:
a gyermek feje megnyomódott, különös figyelem szükségeltetik.

Mikor felnőttem, elszakadtam tőle: nem volt házasságommal elégedett;
jobbat szánt talán fiának? Remélhetem, hogy mégis tévedett?
Mikor a kórházban meglátogattam, összevesztünk megint ezen,
újra csak azt hánytorgatta: milyen rég megmondta már nekem...
Mikor - mérgemben két napot kihagyva - ismét bementem látogatni őt,
a szobát már üresen találtam, az ágyon ott volt a friss, tiszta lepedő.

A szabad akaratról

"szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát,
s így mindenik determinált" - József Attila
és:
"Látod - a lét se rossz, se jó;
adott: - hát elfogadható" - Váci Mihály

A Lét nem adott, de léted az,
és értelmet neki csupán értelmed ad.
Vakon van Világba vetve mind a létező,
és lehet, akár mozdulatlan, mint a kő,
vagy szárnyalhat, mint a gondolat és érzelem,
létét és jövőjét mi megszabja: a múlt, és jelen.

Így ér egymásba múlt, és jövő.
Bárha, mind, mi létezik, determinált,
az élő jövője mégsem végleges:
a választás előtte nyitva áll,
így jól dönteni mégis, mindig érdemes.

A bösendorferek

két barátomnak

A helyzet adva,
a lecke feladva.
Azóta azon töröm a fejemet,
hogyan is lehetne
az emeletre
fölvinni bösendorfereiteket.

Az nem lehet,
hogy ez végleges:
Kint nem hagyhatjátok hangszereteket.
Eső veri,
hó árt neki,
és az ház előtt hangversenyezni sem lehet.

Az enyémnek nincs nagy baja,
csak hamis a hangja,
klimpírozni úgy is jó,
de az a két,
márkás, szép
hangú hangszer hangversenyterembe,
értő kézbe lenne való.

A bösendorferek

A helyzet adva,
a lecke feladva.
Azóta azon töröm a fejemet,
hogyan is lehetne
az emeletre
fölvinni bösendorfereiteket.

Az nem lehet,
hogy ez végleges:
Kint nem hagyhatjátok hangszereteket.
Eső veri,
hó árt neki,
és az ház előtt hangversenyezni sem lehet.

Az enyémnek nincs nagy baja,
csak hamis a hangja,
klimpírozni úgy is jó,
de az a két,
márkás, szép
hangú hangszer hangversenyterembe,
értő kézbe lenne való.

Én nem tudom

Én nem tudom, hogy mit jelent: "Felkel majd a Nap".
Én nem tudom, hogy mit jelent: "Lehetsz boldogabb".
Csak azt tudom, hogy ötven éves rég elmúltam már,
És nem vagyok egy pár fele, mi kézen fogva jár.

Én nem tudom, hogy mit jelent: "Boldog szerelem".
Én nem tudom, hogy mit jelent: "Egy az utad velem".
Csak azt tudom: bár elfeledni semmit nem lehet,
De eltörölni sem tudom a szürke éveket.

Nem tudom, hogy miért pont én tetszettem meg neked,
És nem tudom, hogyan képzelted vélem életed.
Csak azt tudom, hogy szívem akkor már régóta várt,
És azt hiszem, hogy várni fog, míg véget ér a nyár.

Átok reggelek

Minden átok reggelemen ugyanarra ébredek:
Nincsen a világon senki, akit megölelhetek.
Senki a világon, aki szívesen ölelne meg,
Nincs, aki felderítené komor, sötét kedvemet.

Könyörögni nem fogok, mert koldus azért nem vagyok,
Tíz évet már túléltem így, ennyit még csak kibírok.
Robot, barlang, napi gondok, komor, sötét fellegek:
Ha az élet ennyiből áll, hát az Isten verje meg!

Tudd, hogy Te is,

egy világot hordozol magadban.
Fénylő hegycsúcsain tündököl a Nap,
Sötét mélysége pokolbeli katlan,
és a tengert járja bent a lélek, hogyha szárnyra kap.

Kalászt érlelő mezőit szél borzolja,
tölgyes erdeiben hűs patak csobog,
sivatagját izzó kőtenger borítja,
hideg sarkvidékén nyirkos köd gomolyog.

Bár néked mit sem érhet önmagában e sok csoda,
hisz zeg-zugát Te magad be nem járhatod,
és csak más lelkének tájain bolyongva,
két szemében tükröződve láthatod,

de még, ha egyedül élsz is, magadban,
és más szeme csodáidból mit se lát,
mégis csak legyél biztos abban,
hogy világod nélkül kevesebb lenne a Világ!

Fájhat?

Üvegablak mögül nézed a világot.
Nem éget a napfény, nem áztat a zápor.
Rohan a vonatod, tudod, meg nem állhatsz.
Fájni azért fájhat?

Elmúlik az éjjel, megcsörren a vekker,
Álmot szakít széjjel minden átok reggel.
Tudod, hogy csak álom, valóra nem válhat.
Fájni azért fájhat?

Szürke lett világod, nincsen többé vágyad,
A szíved helyébe hatalmas űr támadt?
Mutass vidám arcot, rándítsd meg a vállad!
Fájni azért fájhat?

Hogyha a villamos levágja a lábad,
Hogyha a valóság kitépi a szárnyad,
Építsd újra jövőd, ne sújtson a bánat!
Fájni azért fájhat?

Ócska életedre tudod, nincs bocsánat?
Csak magadat okold, ne hárítsd hibádat!
Ne nyüszíts hiába, szorítsd össze szádat!
De fájni azért fájhat?

Megátkozva

Azt hiszem, hogy átok ült az életemre,
Az, akit elhagytam, megátkozott engem.
A vállam púpos lett, lábam pedig görbe,
Nem merek már reggel nézni a tükörbe.

Úgy lóg rajtam minden reám szabott ruhám,
Mintha turkálóban öltözködnék csupán.
Vaksi szemeimmel könnyfátyolon nézek,
Minden szürke immár déli napsütésben.

Lelkem sorvadozik, elemészt a bánat,
Nem lelem a párom, kivel már más hálhat.
Átkozom a napot, átkozom a percet,
Amikor reája vetettem szememet.

Kiesett fejemből napjaimnak sora,
Amióta többé nem láttam őt soha,
Úgy tekintek vissza szürke életemre:
A Semmin kívül csak gyötrelem volt benne.

Az öröm és boldogság teremtése

Valaha kezdetben, mikor nem volt élet,
Nem létezett semmi, mi bármit is érzett.
Amikor Világunk először elkészült,
A Teremtés bizony szürkére sikerült.

Nem is akart egyből működni a dolog.
Mit tesz a Teremtő? Egy darabig dohog:
"Hiába dolgoztam éjt nappallá téve,
Választottam eget és vizeket széjjel,

Hiába emeltem földet a tengerből,
Világom még mindig mentes az élettől!"
Gondolt az Úristen merészet és nagyot: ( - Morgott az Úristen s az asztalra csapott,Világához csipet boldogságot adott.           Aztán Világához boldogságot adott.)

Trükkje van ennek a boldogság-csipetnek:
Többet adtok másnak, több marad meg nektek.
Megszűnik létezni, ha mással nem osztod,
Elsorvad az benned, ha magadnak tartod.

Ettől a fűszertől felpezsdült a Világ:
Negyedik nap táján történt nagy változás:
Nyüzsgött az élet mind a levegő égben,
Erdőkben, vizekben, s odakint a réten.

Meglódult Teremtőnknek fantáziája,
Benépesült a Föld, lett nagy lakossága.
Kezdetektől fogva úgy van a világban:
Nő a boldogságod, ha növeled másban.

Testamentum a boldogságról

Mikor a világot Isten teremtette,
Sok-sok boldogságot teremtett meg benne.
Jutott abból bőven Ádámnak, Évának,
Az Édenkert minden egyes állatának.

A Teremtés óta annak mennyisége
Semmit sem változott sok-sok ezer éve.
Az boldogság-összeg bizony nem változik,
Az emberek száma egyre sokasodik.

Kedves barátaim! Van, kit így nevezzek?
Boldogság-részemet szétosztom köztetek.
Úgysem tudom én azt felhasználni másra,
Csak magammal vinném majd a másvilágra.

Utálat

Utálom azokat az embereket,
Kik másként beszélnek, mint ahogy cselekszenek.
Utálom az olyan embereket,
Akik megtagadják maguktól a szeretetet.
Utálom azokat az embereket,
Kik túl gyávák, hogy boldogok legyenek.
Utálom az olyan embereket,
Akik meddő önsajnálatban fetrengenek.
Mind emiatt néha irtózatosan
És fertelmesen utálom magam.

Vénember

Vénember vagyok már,
Kamrában a helyem.
Kelek reggel, korán,
Éjfél után fekszem.

Bár legény koromban
Szebb álmokra vágytam,
Hosszú éjszakákon
Már hideg az ágyam.

Szúnyog a borostyánban

Leheletnyi élet
Öröklétbe fagyva
A múlt homályán átragyog.
Érteni vélem
- Gondjaim elhagyva -
Honnan jöttem, ki is vagyok.

Gondolat és érzés
Öröklétbe fagyva
Jövőnk homályán talán átdereng.
Érteni véled
Versemet olvasva
Talán majd leheletnyi életem.

A zongora

(Hódolat Adynak és Majakovszkijnak)

A zongora rám esett.
Már nehezen bírom
Egyedül terhemet.
Így hát csak egyre írom
Jajongó versemet.

Mi kettőnek semmi,
Vagy könnyű teher lehet,
És többnek vállra kapni
Maga az élvezet,
Külön-külön cipelni
- A páncéltőkéseket -
Földszintre le:
Maga alá temet.
És fölfele:
Roppantja gerincedet.

Publicisztika

Lassan három évtizede már,
Munkám mindig van nekem,
Mindig volt miből nevelnem
Családomat: öt gyermekem.

Segítségre nem nagyon szorultam,
Nem is volt, aki segíthetett,
Magam erején boldogultam,
Bár kettejük is beteg.

Hogyha kellett, hát alkalmazkodtam,
Ha lehetett, dolgoztam, sokat,
Ha a helyzet változott, szakmát váltottam,
És sohasem fúrtam meg másokat.

Nem is jutottam "ötről hatra",
Szaktekintély sem lettem soha,
Mire egy szakmába beletanulhattam,
Máris mehettem tovább, máshova.

Hiába űzöm immár harmadik szakmámat
- Harminc év alatt nem semmi arány! -
Lassan megint eladom majd a házat,
Hogy a kenyérre jusson margarin még holnap után.

Én csak egy buta melósnak tartom magam,
Bár oklevelet többet is szereztem,
De soha sem értettem szavát egy politikusnak,
Mikor azt magyarázta, hogyan lesz jobb majd nekem,

És többi vagyontalan honfitársamnak,
Akiknek munkahelye bezárt,
Hogyha nem lesz itthon többé termelő munka,
És mindenki majd csak vevőre vár.

Aki nem fogott még soha
Csákányt vagy lapátot egyik bal kezébe sem,
És nem volt soha olyan ostoba,
Hogy iskolában gyereket feleltessen,

Jogásznak tanult, de ügyvédbojtárként soha sem dolgozott,
S így aztán  lövése sincsen róla,
Hogy nem a Jézuska hozza
A karácsonyi csomagot,

Annál az sem csoda,
Hogyha csak hülyeségeket ugat,
És a legfőbb gondja az, hogyan utánozhatja
Még jobban Kádár "eetársat", meg a néhai Tanár Urat.

És még csak nem is ez a fő gondom, amit nem érthetek:
Azt mondaná el valaki végre, hogyan lehet,
Hogy húsz év után - mi valaha elég volt egy város újjáépítéséhez
Nyolc felrobbantott hídjával - e "nagyszerű" nemzet

Ily "nagyszerű" emberek vezetése mellett megint csak annyit tehetett,
Hogy a "független" pozíciókba párthű, saját embereket ültetett,
És, hogy - mára úgy tűnik, csak őszre elhalasztva -
Sikerül visszahoznia majd újra
Az 1944.-es sajtó törvényeket?

Revolovereznek kontra-revolúciósok

Revolvereznek kontra-revolúciósok,
Atyuskájuk pöffeszkedve beszél.
Részigazságokból nem csinál magának gondot:
S mikor csak bürokratát váltott a nép,
Már "forradalomról" beszél a szónok
- Szavait majd elfújja a szél.

Ne kívánjatok ismét forradalmat!
Nem volt benne részetek, soha:
Az, ki tengerárt kívánja fogni bádoglavórba,
Nem is naiv, csak szimplán ostoba.

Ha mind, ki elszenvedi ezt a "rendet"
Egyszerre veszíti el munkáját és bankhitelét,
Vége szakad majd az üzletmenetnek,
S nem lesz oly Isten, ki védőn fejetek fölé teszi kezét.

Kaptatok már ízelítőt abból,
Mi az, mikor a kirakat törik,
És ha az éhes tömeg egyszer megindul,
Nem áll meg majd a lámpavasakig!

Szárszó

Van olyan reggelem,
Amikor azt hiszem,
Ha túl leszek már minden kötelességemen,
És számomra már nem lesz több feladat,
Meg kellene majd nézni nekem
A menetrendemen,
Mikor is megy Szárszóra vonat.

Ilyenkor elképzelem,
Előbb-utóbb Szárszóra kellene utazni nekem,
Mondjuk egy decemberi szerda reggelen,
Amikor majd nyugodtan megnézhetem,
Mi is az, ami ott rám vár, túl a síneken.