Talpam ott tapodott tapadó földrögöt.
Égett, üszkös tarlón, sarjú között háltam,
az égen Hold helyén az ördög röhögött.
Vércse madár szállott bal vállamra éjjel,
csőre szívem tépte, vérem szétfröcsögött,
cseppje hullott körém a tarlóra széjjel,
és reggelre a puszta díszbe öltözött:
Vér színű pipacsot lengetett a szellő
zöld füvön; tőle szinte vöröslött a rét,
mintha a keletről felzöldellő erdő
jó tündére mondott volna szép, új mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.