Elment rég, magamra hagyott,
lágy bőre csak emlék-csoda.
Szétfoszlott a légben, oda:
már nem érzem az illatot.
Eltűnt vele együtt az is;
langyos volt, zsongító, puha.
A polcon sem őrzi ruha,
s bármily tiszta, mégis hamis.
Szekrényéből dohszag árad;
szobám üres, mint a szívem.
A falon az olajképen
utána egy rózsa szárad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.