2013. május 31., péntek

Elfoszlott


Elment rég, magamra hagyott,
lágy bőre csak emlék-csoda.
Szétfoszlott a légben, oda:
már nem érzem az illatot.

Eltűnt vele együtt az is;
langyos volt, zsongító, puha.
A polcon sem őrzi ruha,
s bármily tiszta, mégis hamis.

Szekrényéből dohszag árad;
szobám üres, mint a szívem.
A falon az olajképen
utána egy rózsa szárad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.