hiszen hiánya fojtogat nagyon.
Megrémítene, ha újra jönne,
és rám kopogtatna egy hajnalon.
Pedig nem hozott az eddig se mást,
csak disszonanciát és zűrzavart,
ködöt, hogy életed nehogy belásd,
homályt, amelyet fájdalom kavart.
De néha mégis eszembe ötlik,
milyen jó lenne egyszer még talán
megtenni, amit ritkán csak eddig,
és sok-sok hosszú, árnyas délután
véled időzni, kettőtől estig:
egy szép és okos nő bal oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.