bármit teszek, folyton zakatol.
Kereslek, de nem látlak sehol,
lassan így telt el már harminc évem.
Van-e élet még a halál után?
Magamtól folyton ezt kérdezem.
Amit válaszol az életem,
nem értem, csak bámulok bután.
A téren az óra sem a régi,
amely alatt téged vártalak.
Arcodat fejemben idő tépi,
lassan nem leszel, csak árnyalak,
fantázia-szülte emlék, égi;
a földit elfedik idő-falak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.