Ha

Nem lennék mohó,
sietni nem szabad.
Ha már elállt szavad,
szólnék csak, hajtsunk rá, ohó!,
mert túl nagy most a tét:
az élet múlhat rajta,
egy élhető fajta,
hogy közösen álmodjunk mesét!

Tán bírná erőm,
átfontoltan kezdve, lassan,
majd gyorsulva, a magasban,
estve, vagy a déli verőn,
repüljünk a fellegekben,
nem magunkban: mind a ketten
szárnyra kapva a heverőn.