m'ért nem idézem a májust, mint a madár az egekben?
Nyugszik az ember mégis: szépek e hajnali séták,
verseket írtak is erről eddig már a poéták.
Éji eső, ha esett is, felsüt a Nap kora reggel,
virrad az erdőn ismét, míg a melóba igyekszel.
Fenn, a magasban most már zöldül a lombja a fáknak,
gallyak közt a madárraj nótákat fuvolázgat.
Egynek hanga: pipic, s hogy rája felelget a másik!
Hangjuk egész napon át zeng, reggeltől vakulásig.
Jó a madárnak a fákon: hajnaltól danolászik,
s én, ha a szél fúj, fázom, s búba a szív belevásik.
Hogyha a napfény mindig sütne le ránk az egekből,
nem szólhatna a dal másról, csak a szép szerelemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.