egyikben sincsen átütő erő.
Nincsen a század verse kezemben,
és ez a tudat nem fölemelő.
Minden új rajtam, - én vagyok régi:
cifra vakolás, roskatag falak.
A sok új holmi árát megéri?
A külső csillog, bent halál halad.
Lehetne itt a helyzetet látni,
amit filmre vitt a nagy rendező;
az utasítás az lenne: bármit
mondhatsz, míg lepereg a filmidő.
Egy snitt: a konyha. Másik: az ágyon.
Nem röpül tányér, nem döngnek falak.
Ma már néha csak magányra vágyom,
ha a kimondott szavak igazak.
Nehéz a film, mint maga az élet.
Fordul erre, majd csapódik oda.
Nem lesz ebből sem komoly vers, félek,
nem adja leckének föl tanoda.
Én tudom, én csak, mi van mögötte.
Meg tudná talán még néhány barát,
ha lenne. Az idő mind megette.
Lassan már várom az éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.