Szomorított, nyomorított
ez az élet, kiborított.
Förgeteggel támadt konda,
nincsen rám senkinek gondja.
Féregjárat járja szívem,
Búsképű Lovag lett hírem,
s habár én azt ki nem állom,
vidámodni marad álom.
Ha a konda szétoszolna,
s tán a rím is szebben szólna,
felszállnának szürke ködök,
s mégsem a vers lenne örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.