Szívemre ült ez a gondolat.
Új tavaszt már nem is remélek:
a szár az ősz végén elszakad.
Talán majd puha fűre esek,
ha a vesszőről lepottyantanak.
Vizet bocsátanak rám az egek,
megkeserednek mézízű nyarak.
Szedésre érett bennem az élet.
Tőkére száradt fürtnek tartanak.
Bőröm nemes penésztől fehér lett,
bár szívembe rég belemartalak.
Talán majd mégis présbe kerülök
amelyből nedűm kicsordul,
mást vidítok, ha én nem is derülök,
ha a lét harangja kondul.
Szedésre érett bennem az élet.
Szívemre ült ez a gondolat.
Az ember végül arra ébred,
fiatalsága elszaladt.
A vers a Szedésre érett című versem újra fogalmazása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.