mint a sudár nyárfa,
mégis aláhajolt
élet forrására
meríteni benne
sokszor koronáját,
csitítani veszett
szívnek dobogását.
Haj, ha sudársága
el nem múlna soha,
ha régi forrása
ki sosem száradna,
nem vágná a szívet
vércse véres karma,
nem őrlene ilyen
gyorsan Isten Malma.
Ami egykor megvolt,
ma már miért nincsen?
Miért veszi vissza,
amit ad az Isten?
Minden ifjú nyárfa
addig áll sudáran,
amig fürdik ága
szerelem-sugárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.