és semmi meg nem változott:
még mindig nem tudjuk sokan,
világunk vesztébe rohan.
Az egész világ bálterem,
és mennyi gyötrelem terem!
A csillár lassan leszakad,
de táncot jár a siserehad.
Lába alatt a nyomor,
a tőke hízik valahol,
és nincsen ember, nincs király,
aki szólna: most megállj!,
mert pár év és a levegő,
s a víz, az étel mérgező
lesz, és hogyha nincs vagyon,
majd széjjel égsz csupasz havon.
Ma még távol a veszély?
De forgandó a sors-szeszély,
és nemsokára itt a vég,
ha nem álmodunk új mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.