Most vagyok magam árván, porig alázott.
Miért kellett akkor szemem reád vetnem?
Attól kezdve élek mindig elveszetten.
Harminchét éve történt, nem lesz már vége.
Csak egyedül megyek a halál elébe.
Szemetet fal szívem, pakurát a szájam,
átok verte vidék, amerre csak jártam.
Az eget sem látom kéknek, csak veresnek,
minden arcban, képben csak téged kereslek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.