ahogyan a fák között ballagok.
A levegő most áll itt, nem mozog;
illatokkal telt meg, és színekkel.
Az éjjel vihar tombolt a tájon,
az úton letört ágak hevernek,
az erdőt most mégsem levertnek,
inkább szerelemittasnak látom.
Telve van az erdő szerelemmel:
faágak közt ezer madár dalol.
Amerre járok, kísérnek szemmel,
s a fák virága mind fölém hajol:
bár a sors néha elejt, és megver,
mindenkit vár valaki valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.