Néha elfog a rettenet:
bár ma megírtam versemet,
de holnap, ha ötletem nem támad,
padlóra küld majd újra a bánat.
Csak úgy élek, ha írhatok.
Ha nincs mit, az egy bal horog,
vagy jobb csapott az állcsúcsra csapva,
kiszámolják azt, aki kapta.
Ha hosszú a menet, fáradok.
Bár nem nyűttek el még századok,
egyre várom a gongot,
amikor leteszem a gondot.
Én győzök, vagy a rím felettem?
Kenyerem javát már megettem,
de a ringbe szállok azért is újra:
a bajnokság nincs még lefújva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.