Úgy övezd föl derekad, mintha bálba mennél!
Igazítsd szürke hajad, hogy gyöngykoszorút vennél!
Pántlikádat lobogtassa friss, alkonyi szellő,
ha nem voltál nekem, másnak légy igaz szerető!
Fölteszem a kalapomat, kimegyek a rétre.
Kiások egy jó nagy gödröt a rét közepébe.
Este, amikor nem járja már a határt senki,
bekiáltom bánatom, és megyek betemetni.
Ez a versem is csakúgy szól, mintha népdal lenne.
Hallhatja a széki lassú tánc ritmusát benne
az, akinek füle van a ritmus hallására.
Édesanyám! Jövök hozzád, meglásd, nemsokára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.