jó barátom ülnék veled;
adnál nekem szabadjegyet.
A gondolat rajtam átoson.
Ablakon át felhőket látnánk,
fürödne kocsink a fényben,
ahogy robogna éji égen,
bár nem lenne semmilyen lámpánk.
Egyszer, ha megállna előttem
ez a csoda villamosjárat,
nem mondanám, hogy meglepődtem:
úgysincs senki, aki felszállhat.
Én lennék olyan felelőtlen
vajon? Fölszállnék rá utánad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.