Nem vágott földhöz a bánat,
tudtam, hogy így lesz, de még soká.
Nem is lehettem volna ostobább.
Az utolsó héten öt kilót fogyott,
de mindig hittem, megéri a holnapot,
meglátja még az unokát.
Az egész emelet szinte tűkön ült:
menye a folyosó másik végén szült,
de csak két nap után.
Ágyán akkor már más hevert.
Ez mindenkit eléggé levert;
beárnyékolta az örömet.
És ez így van már nap-nap után:
amióta nincs közöttünk anyám,
apám is megöregedett.
Ha tudtam volna, hogy már nem látom őt,
talán másként veszem akkor a levegőt,
és nem panaszkodom.
De ő maradt még akkor is az anyám,
amikor gondot már más viselt reám;
elmém ebbe kapaszkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.