Folyton rettegek: végleg elnyel a sár.
Nem hatnak már biztatások és érvek,
hogyha a szívben télbe fordul a nyár.
Egyik percben az ég még csendes, tiszta,
másikban meg villámlik és dörög.
Rég múlt éveket hiába vágynék vissza,
tudom: a káosz, a bánat az örök.
Nem kell más, csak fejemből kiessen
egypár fontos szó vagy feladat,
szívemet e hibák miatt kimessem?
A felelőtlenség bélyege marad;
aki hanyag, mind magára vessen,
végleg a Lét mocsarába ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.