Nem jön el Godot

Már nincs mire várni.
Nem jön el Godot.
Történhet akármi,
Nem hoz semmi jót
az élet, ha egyre
visszavárod őt.
Nem mész föl a hegyre,
s nem kapsz levegőt,
hogyha mégis mennél.
Nincs aki vár rád:
a szív későn eszmél.
Már csak a párnád
az egyetlen, látod,
ami megmarad.
Hosszú lesz az álmod.
Kialszod magad.

De ne várd az álmod!
Nem lesz ébredés.
Ha valóra váltod,
egy élet kevés,
lesz, hogy megfizessed,
amit fizetni kell.
Hiába a versed:
senki sem felel,
kérdésre, s ha mégis,
az annyira fáj,
hogy majd sír az ég is,
elszürkül a nyár,
és a tarka rét sem
tündöklő selyem
lesz: tűnődsz a léten
komor vizeken.

Mind, ami kinyílott,
hamar véget ér.
Egy marad: a sírod,
ahol jól megfér
vágy és kötelesség,
borod és söröm,
a kétség és egység;
bánat és öröm.