Folyton nyelveltünk a heverőn heverve,
Szó követett szót, ahogy tett követett tettet.
A lázadás soha nem volt ott leverve,
fennen állt a zászló, és elfogadtad veszted.
Ezer fok volt belül, kint a hőség rekkent,
kis szobánkban szikrázott a feszültség és nőtt.
Akkor történt meg, hogy fölfedeztem benned
életemnek végzetét, a csodálatos nőt.
Álom, vagy valóság volt, mindegy is már ma
összemosódik bennem az emlék, s képzelet.
A nyitott ablakon csak dőlt be a lárma,
de mi saját csendünkben éltünk meg két hetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.