szívem lángol, de mintha égnék:
ez a világ kivet, eltemet,
nem marad utánam majd érték.
Belefogok ebbe meg abba,
nem találom sehol sem helyem.
Hiába zenélt táncház, Abba,
már nem táncol senki sem velem.
Más zenékre ropnak ma táncot:
érme csendül, a bankó zizeg,
magunkra vettünk régi láncot,
s mi leszünk majd, aki megfizet.
Izzó szénnel írom versemet,
szívem e honban nem lel helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.