A nő
Hogy az élet vízével megtölthesd azt
te gyúrtál agyagból korsóvá engem.
Kiürült bensőm most csak abba retten,
el ne maradjon a megígért malaszt.
Úgy kezelsz szinte, mint szerelmes kamaszt,
noha mi alkottuk az edényt, ketten,
hogy az élet vízével megtölthesd azt.
Szerelmem benned forrásokat fakaszt.
Régi énemet a porba leejtem,
üresen adom át lelkem és testem
néked. Forrásod soha el ne apaszd,
hogy az élet vízével megtölthesd azt.
A férfi
Hogy az élet vízével megtöltsem azt
agyagból korsóvá gyúrtalak téged.
Benned most csak azért száguld a véred,
el ne maradjon a megígért malaszt.
Úgy kezelsz szinte, mint szerelmes kamaszt,
noha mi alkottuk ketten edényed,
hogy az élet vízével megtöltsem azt.
Szerelmed bennem új forrást fakaszt.
Régi énedet messzire elveted,
átadod nékem lelked és testedet.
Forrásom, kérlek, soha el ne apaszd,
hogy az élet vízével megtöltsem azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.