szerelem tarka ébresztője,
se ezüstös hold- se napvilág
ne vigyen engem útvesztőbe!
Szállna szívemre szikra,
hogy sose lehessen árva,
mégis maradjak patyolat tiszta:
fehéren mehessek halálba!
Napom régen elborult;
nem zendül szívem hárfája,
béklyójában tart a múlt,
emléke füstköd-pára.
Csak a tévedést tudnám feledni!
Átélnék tízezer fény-teli éjjelt,
nevemet magamról végképp levetni,
megtisztulni friss, hajnali széllel!
Nem mondanám többé: ennyi,
ha életem felvidulna fénnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.