2013. július 8., hétfő

Virágos réten

Nyíljon bár réten ezer virág,
szerelem tarka ébresztője,
se ezüstös hold- se napvilág
ne vigyen engem útvesztőbe!

Szállna szívemre szikra,
hogy sose lehessen árva,
mégis maradjak patyolat tiszta:
fehéren mehessek halálba!

Napom régen elborult;
nem zendül szívem hárfája,
béklyójában tart a múlt,
emléke füstköd-pára.

Csak a tévedést tudnám feledni!
Átélnék tízezer fény-teli éjjelt,
nevemet magamról végképp levetni,
megtisztulni friss, hajnali széllel!
Nem mondanám többé: ennyi,
ha életem felvidulna fénnyel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.