2013. július 18., csütörtök

Kavics

Megpattintottam a víz színén,
hatot ugrott rajta.
Amikor fölvettem én,
már láttam: ilyen fajta.

Ugrik, csusszan, de nem süllyed el
(tudja, hol a cölöp?),
örömében majd dalra kel,
és élete örök.

Teste sima és lapos,
megcsiszolták az évek,
kezedbe venni nem bajos,
habár kicsit félek:

kemény. Hogyha megharapnád,
fogad törik belé.
Meglendíted? A semmin ugrál.
Léte a szerelemé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.