én nem lettem még egy újabb vérnősző barom;
és ha sokban olyan is vagyok, mint a nemzet,
hogy a nyálam is fröcsögjön, azt nem akarom.
Nekem ne habzsolja más becsületét a szám,
én másoknak oltárát le nem hánynám soha,
nem rikoltozom, mint piros seggű pávián,
de az is lehet, hogy épp így vagyok ostoba.
Amit kellett, mindent megcsináltam,
medál nyakamban sosem ragyogott,
ha szóltak,az útból félreálltam,
ha indultunk, senkit sem hagytam ott,
sok baromságot nem deklaráltam,
nyugtomat hagyjátok, azt akarom.
Mert engem faképek elé állított az élet,
de én most már még a ti jövőtöktől sem félek,
szemétdombotokat, a fiaitokra hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.