mert másnak gondolsz, mint ami vagyok,
és szemed rám többé majd nem ragyog;
a szívem az esélytől meg nem retten.
Legföljebb majd kiszeretsz belőlem,
és visszaáll minden, ahogyan volt.
Ismét nem leszek élő, csak holt:
sötétből nyerem újra az erőmet.
Nem tudhatom, hogy' is vannak mások,
hogy egyszeri, vagy még pár lesz talán.
Hosszú távra én sehogy se' látok,
mi ragyog majd az emlékek falán,
izzó rőt vörössel odafestve:
innen volt harcod végleg elvesztve?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.