Ajtóm előtt állsz, én beengedlek vajon?
kopogtass, akkor talán megnyílik neked,
sarokba vágom érted a becsületet.
Majdnem lekéstél rólam, ez az én bajom.
Vagy harminc éve eljöhettél volna már,
- tudom, csak a véletlen taszított eléd,
hogy betölthessem valaki másnak helyét -,
pedig mi lehetnénk talán az álompár.
Integess csak bőszen, majd visszaüzenek,
mint ahogyan árbocról matróz hadonász':
honnan jöttem, tovább majd merre is megyek.
Lehet, hogy elhangzik közben egypár fohász,
amíg el nem lepnek seregben a legyek,
vagy ránk uszul pár hadtestnyi rokon, jogász.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.