Jól tudom én, hogy akik ott elestek, hősök.
Mégis. Ugyanaz.
Mennyivel mások ők, mint ezernyi másik ősöd?
A fal kikerüli a helyet,
parancsra tiszteletben tartja.
Mások emlékét a kegyelet
az irányított enyészetnek adja.
Engedményt tett a tőke ma már
negyven négyzetméteren:
ahol szabadságvágyból egykoron halál,
most mellete a profit terem.
Az eszme volt a gyilkos?
Meg haszonélvezői azok?
Nem sok változott, itt, most
akik a nyakunkon ülnek,
mind másféle gazok.
Én nem hirdetem a relativitást,
tudom, hogy minden nem egybemosható,
de az ártatlanok vére sohase más:
emlékük tisztelni való.
Változik a történet,
ahogyan változik a kor.
Amit ma tanítasz, holnapra hazug lehet.
Az eszmék nem forrnak ki úgy, mint a bor,
mindig szolgálnak hatalmi érdeket.
A hit tiszteletre méltó,
akkor is, ha másnak hite,
és tisztelendő az érte hozott áldozat.
Az egykor kiontott vért, ó!
ne becsmérelje többé soha, senki se,
hogy ne legyen végre negatív a mérlegen az áthozat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.