még nem is éltem én.
Nem volt semmi sem élvezet, hisz' már senki se kért:
kedvesem, légy enyém!
Szürkén nyűttem az éveket, és nem rám ragyogott
fényteli napsugár.
Nem élveztem az életet, úgy éltem heteket,
mint ki halálra vár.
Nem mondtam sose: ég veled, immár távozom én,
szívem most másra vár.
Átformáltad az életem, hisz' most rám mosolyog
éjszaka fenn a Hold.
Nem kell más soha sem nekem, testem és a szívem
csak teérted sikolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.