megérteni a létet.
A fák, virágok és kövek
a változatlanság eszméjével bírnak,
noha maguk is változáson mennek át.
És ha az ember a leírásban téved,
javítható a vélemény,
hiszen a kő nem változik, nem renegát,
és a fa, virág, ha szirmát,
levelét hullajtja is,
sosem lehet hazug, és áruló.
Az állandót kellene csak leírni.
Pusztuljon csak az állhatatlan pillanat,
amely változik minduntalan,
és már azt sem tudja tán,
tegnap mit is hazudott magáról!
Nem érdemes az említésre sem.
Mivel nem végleges sosem,
vajon ezért érdemes lehet
magát az életet is megtagadni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.