Kívül vagy a téren és időn,
máshol élsz már szinte szüntelen
múlt és jövő között lebegőn,
ott, ahol volt vagy lesz szerelem.
Ködösek nappalok és éjek,
mintegy álomban futnak tova.
Kerülnek a kínok és kéjek,
úgy érzed, te vagy az ostoba,
mert kívül vagy téren és időd,
és másutt élsz szinte szüntelen
a múlt idő fölött lebegőn,
ahol, hiszed, hogy volt szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.