Fehérre meszelt a plafon fölöttem,
festésén nincsen folt, sem repedés.
Egyenes volt az út, amelyen jöttem,
amin megyek, már keskeny és kevés.
Fehérre meszelt falak körülöttem,
ablak előtt bokor, nem süt be Nap.
Már régen nem ordítozom dühödten,
mint ketrecbe zárt, megrémült vadak.
Fehérre meszelt a plafon fölöttem;
a fal szorít, és nem menekülök;
kábultan kóválygok kavargó ködben,
amíg írni asztalhoz nem ülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.