hogy már csak tárgyverset írok én.
Visszanézve nem sokáig bírtam,
megint született pár költemény.
Csak én vagyok verseimnek hőse
- no meg a magyar társadalom -,
nem lángolok, parázslom, mint rőzse,
egyre komorabb lesz már dalom.
Ki kellene vonulni már innen,
utolértek minket a mongolok.
Ami Európa volt, most minden
kutyák harmincadjának jutott.
Valamelyik nap már arról írtam,
nem írok a gonoszságnak én,
de szavamat tartani nem bírtam,
így lett egy új magyar költemény.
Hát csak ahhoz szóljon majd a versem,
aki szenved, mert tépi agyar
oly szájakból, már kimondom nyersen:
gyalázat, hogy a neve magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.