Hűvös nyárban mintha varjak
repülnének szürke égben,
szállnak emlékek el tőlem
feledésben elmerülni.
Van köztük, amit nem bánok;
sértett mindig, hogyha feljött,
másnak átok távozása,
csöndet hagy és szürkeséget.
Van-e olyan emlék vajon,
amit nem jár át a bánat,
pedig szép volt, míg nem múlt el?
Párat megtartok majd végül?
Hűvös szél fúj most a folyón,
jó, hogy hoztam kiskabátot,
ráadhatom a fiamra,
meg ne hűljön estig nekünk.
Jönnek-mennek az emlékek,
mint a folyón a hullámok,
emel egyik, míg a másik
vízbe vetne, hogyha hagynám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.