Táncol a föld a talpam alatt,
azt üti, vágja megint,
bár az erőből kevés maradt,
nincs, aki odalegyint.
Szökken és ugrik alattam a föld,
egyensúlyoz a lábam,
eddig még az föl sose dőlt.
Hogy billeg, sosem bántam.
Táncolt a föld a talpam alatt,
jó nagyokat vág rá,
és az erőmből kevés maradt.
Lassan! A lábam bánná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.