Én csak azon csodálkozom,
hangosan nem sikoltozom
folyamatosan.
Hiszen régi boldogságom,
hogyha volt is, nem találom.
Régen messze van.
Azt veszem magamon észre,
folyton készülök az őszre,
a tél közeleg.
A nyár úgy elment felettem,
hogy talán észre sem vettem.
Már mit tehetek?
Hiányból építek tornyot,
abba majd mindent behordok,
mint a bolondok.
Tornyom soha föl nem épül,
akartam, nem leszek végül
sohasem boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.