2017. május 9., kedd

Turulos-lét

Az egész olyan... nem tudom, milyen.
Megint kuszák a gondolataim.
Egy biztos, hogy nem vagyok sínen,
s nem leszek túl sosem a main.

Olyan magyar, fáradt kedvetlen.
Kint is hűvös szellő lengedez,
Van még, ami eltemetetlen,
minden gondolatot megfelez.

Ég a szem, és hasogat a fej,
a szív aritmiásan dobog.
Nem segít sör, pálinka, se tej,
már nem simul ki benne a bog.

Hideg fúj az ablakon keresztül,
szinte zúzmarás a kis szoba.
A vállamon sötét, nagy kereszt ül.
Földbe nyom. Hogy élek, az csoda.

Pótcselekvés már az egész élet.
Mint a hordót, taszítom, gurul.
Mindig szeles, nedves síkra érek.
Semmi. Csak egy kibaszott turul.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.