Izzik a fákon a nyár.
Az ég fele döfköd az ujjuk.
Ránk a pokol tüze vár,
mert csak magunkat bújjuk.
Hogyha támad a szél,
és majd kopaszra fújja a fákat,
s elszáll mind a levél,
ránk csak a semmi várhat.
Hát, míg itt van a nyár,
addig kellene élni,
bár talán késő már,
ha életünk régen téli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.