Magány villódzik képernyőn, ahogy
a fegyverek (hangos) döreje száll.
Egy (rajzolt) figura halálra vár,
odakint az utcalámpa ragyog.
Csönd. A ventilátor elhallgatott,
(most már) csak ébresztőóra ketyeg.
(Folyton) Üti a másodperceket,
a kis szoba sötét, szinte halott.
Vajon olyan pillanat lesz-e még,
hogy a (sötét) szobát fény járja át,
távolba tolja ki (minden) falát,
és felvidítja egyszer a remény?
A csendben ébresztőóra ketyeg.
Megszámlálja a másodperceket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.