Józan vagyok,
és mint az ércek, konok.
Nem hajlok, hanem török.
Bár hasam nem,
egész valóm korog,
az éhség szívemben örök.
Mit érdekelnek zsíros jelzők,
csömörbe fulladt, lila versek,
amelyeken a semmi felnőtt,
ami fogaim alatt ma herseg?
Nem mámort, a józanságot írom,
szembe nézni a változtathatatlannal;
küzdök, ameddig aggyal, ujjakkal bírom.
Hiába igáz világot itt a pokolbeli angyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.