Fekete foltok a pillangó szárnyán:
előrehaladott mutáció.
Pár évtized, a Föld marad árván.
Nem lesz, aki tudja, hogy mi a "jó".
Fatörzs kérgéhez simítom arcom.
Lám! Érezhetőn remeg.
Burjánzó gumó a tegnapi karcon:
szaporodik a kóros sejtsereg.
Irizál a kis tó színe,
ujjnyi a víz tetején az olaj,
a baktérium már zabálja, íme!
A felhők között állandó a moraj.
Kénszagú füstöt fúj felém a szél,
valahol traktorgumit égetnek.
Átalakul, vagy megfullad, ami él.
Nincs jelentésük az éveknek.
Vajon valódi ez a világ,
vagy fejemben gomolyog legbelül,
mint szellemi rák, amely kirág
végül, hogy nem élek emberül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.