a nyak egy vonalban folytatódik az állban,
mert lehetetlen a további harc,
a száj üvöltésre tágul a halálban;
a kidülledő szemekben ül csak némán
az elviselhetetlen rettenet,
a kezek csüggenek bénán,
vagy görcsösen markolnák az eget;
a ledőlt, kormos házfalak között
még épen maradt egy ablak,
és a kifordult belű ló az égbe költözött,
többé nem kell neki sem az abrak,
az égből a bikafejű halál
képe száll alá a földre,
szétszaggatni, amit egyben talál,
és élőt uszítani élőre: öld le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.