ők egyenes derékkal állnak itt.
A polgárháborúnak vércséit
most sem a fák idézik fejünkre.
A félelem nem a levelekből,
nem a tavasz-virágból száll belénk,
a börzén ma olcsón is kapható,
csak vess szemétre minden reményt!
Ne bízz magadban! Majd okos apád
nevel téged, mint apja tette volt.
A kínai fal megvéd és bezár.
Hogy ember-voltodon esik-e folt,
nem számít - mondod -, mert jövőd a tét,
és bizony, a jövőd a tét neked,
hogy sokáig hiszel hazug mesét,
vagy a valóra nyitod fel szemed.
A gyűlöletet csak a félelem
oltatja beléd, és te azt hiszed,
hogy holnap azért nem lesz élelem,
mert engedékenységed így fizet,
de fiad, lányod már elmenekült,
egy tucat emberé lett a határ,
akit ma fogadsz börtönőrödül,
holnap majd a véredet szívja már.
Az élet meg soha sem változik,
ha te magad meg nem változtatod,
ha az ember a fáknak áldozik,
jobb, mintha elborítja mocsok.
A fák dereka egyenes marad,
gerincük soha nem görbülhet el,
az erdőre támadhat inda-had,
de lombjukban szabadság énekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.